Don Giovanni az Operaház műsorán

Don Juan, az égiekkel is dacoló, arrogáns szoknyavadász alakja évszázadok óta inspirálja a különböző művészeti ágak alkotóit. Mozart és Da Ponte tág értelmezési kereteket biztosító partitúráját 2008-ban a Salzburgi Ünnepi Játékok felkérésére állította színpadra Claus Guth, aki a német rendezői színház kiemelkedő képviselőjeként ekkoriban már nemcsak kortárs operák és ősbemutatók megalkotójaként volt ismert, de a klasszikus repertoár több darabját is színre vitte, gyakran provokatív, de mindig az eredeti művet szem előtt tartó produkcióiban.

Az Európa vezető dalszínházai által foglalkoztatott rendező egy ugyancsak tágan értelmezhető olvasatban a darab cselekményét napjainkba, egy erdőbe helyezte át. Fontos változtatásai közé tartozik, hogy a darabot nyitó párbajban Don Giovanni maga is halálos sebet kap. Így az akár valós idejűként is értelmezhető cselekmény a szívtipró utolsó óráinak agóniájában tekint vissza a főhős hódításokkal teli, élvhajhász életére. A koncepcióhoz illeszkedve a darab ötvözi a Don Giovanni 1787-es prágai és az egy évvel későbbi bécsi bemutatójának zenei változatait: az osztrák premierhez hasonlóan elhagyja a darab második fináléjának tekinthető záró szextettet, ugyanakkor nem használja a bécsi változat – ritkán előadott – Leporello—Zerlina duettjét sem. A realista-naturalista megközelítést Christian Schmidt által forgószínpadra álmodott, élethű éjszakai erdő teszi teljessé. A produkció időtállóságát mutatja, hogy az elmúlt évtizedben a Berlini Állami Operaház, az amszterdami Holland Nemzeti Opera, a madridi Teatro Real, az idei évadban pedig a párizsi Opéra Bastille is színpadra állította.

A Don Giovanni címszerepét Budapesten két nemzetközileg is elismert magyar énekes előadásában hallhatja a közönség. Bretz Gábor 2013-ban és 2015-ben is alakította már az erkölcstelen szívtiprót az Erkel Színházban, azt megelőzően pedig 2006-ban és 2007-ben a Millenárison megtartott Mozart-maratonon és a Zágrábi Nemzeti Színházban, 2008-ban pedig a Sydney-i Operaházban is fellépett a szerepben. Don Giovanni másik megformálója Szemerédy Károly, aki korábban a madridi Teatro Realban énekelte a főszerepet, és most debütál benne az Andrássy úti Ybl palotában. Leporellót Cser Krisztián alakítja, aki több mint egy évtizede rendszeresen lép fel az OPERA előadásaiban Don Giovanni segítőjeként.

A további szerepekben olyan, többségében fiatal tehetségekkel találkozhat a közönség, mint a Junior Prima-díjas Tuznik Natália (Donna Anna), Szeleczki Artúr (Don Ottavio), Pataki Bence (Masetto) és a Párizsi Opera Akadémiáján tanuló Brindás Boglárka (Zerlina), valamint Kele Brigitta (Donna Elvira) és Kiss András (Kormányzó). A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) az ugyancsak Junior Prima-díjas Rajna Martin, az OPERA első karmestere vezényli.

Mozart Don Giovanni című operája a 2024. március 2-i premiert követően az évadban további hat, telt házas előadáson lesz látható március 6-án, 8-án, 10-én, 16-án délelőtt, 19-én és 24-én délelőtt.

Don Juan alkaját először Tirso de Molina 17. századi spanyol drámaíró vetette papírra, de megírta mások mellett Molière is, aki nyomán száz évvel később Gluck komponált balettzenét (Thierry Malandain kortárs francia koreográfus erre a zenére készített koreográfiáját 2021-ben mutatta be a Magyar Nemzeti Balett). Az első 18. századi operaadaptáció (Antonio Denzio, 1730) és Vincenzo Righini 1776-os tragikomédiájának prágai bemutatói is közrejátszottak abban, hogy Mozart a cseh fővárosból érkezett felkérés nyomán a népszerű témát előző nagy sikerű operája, a Figaro lakodalma librettistájával, Lorenzo Da Pontéval közösen dolgozta fel. A darab bemutatóját 1787-ben tartották a prágai Nemzeti Színházban (ma: Rendi Színház) a szerző vezényletével.

Mozart mesterművét sokan az operák operájának nevezik. Darabja a leghíresebb Don Juan-adaptációnak számít, aminek hatására többek közt E. T. A. Hoffmann, Byron, Puskin, Kierkegaard és G. B. Shaw is foglalkozott az öntörvényű alakkal. Az opera zenei témáit többek közt Beethoven, Rossini, Chopin, Liszt, Csajkovszkij és Offenbach is feldolgozta. A darab hatását mutatja többek közt, hogy Don Giovanni szolgájának neve nyomán terjedt el a magyarban is a leporelló kifejezés a Z-alakban összehajtható prospektusokra, aminek ihletője Leporello az I. felvonásban hallható regiszteráriája, amikor is a hű szolga egy hosszú listából veszi számba gazdája hódításait.

A Don Giovannit – Don Juan címmel – először 1826-ban mutatta be Magyarországon Káli Nagy Lázár kolozsvári operatársulata, magyar nyelven. A pesti Nemzeti Színházban 1839-ben tűzték először műsorra, ahol 61 előadást ért meg, a Magyar Királyi Operaházban már az első évadban, 1885-ben színpadra állították, és eddig 546 alkalommal szerepelt a dalszínház repertoárján, többek közt Alszeghy Kálmán, Hevesi Sándor, Szemere Árpád, Nádasdy Kálmán, Békés András, Kesselyák Gergely és Gianfranco De Bosio rendezésében. Különösen emlékezetesnek számít Jurij Ljubimov 1982-es, formabontó Erkel színházi színrevitele, ekkortól datálható, hogy a magyar operajátszásban is meghonosodott a darab – és címének – eredeti olasz nyelvű változata.