szerda , 25 február 2026
Kezdőlap Tech Geológiai rejtély megoldását segítheti az új Hold-térkép
Tech

Geológiai rejtély megoldását segítheti az új Hold-térkép

554
© ELTE A “Bálna” becenevű alakzat perspektivikus nézete (8,89°É, 21,48°K). Az alakzat körülbelül 200 méter átmérőjű és 450 méter hosszú. Az eredeti domborzathoz képest az ábrázolás 7x-es függőleges torzításban mutatja a tájat. Nagy felbontású (50 cm/pixel) LROC kép alapján (NASA/GSFC/Arizona State University). Az északi irány jobbfelé van.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Cseh Tudományos Akadémia tudósai elkészítették a Hold legtitokzatosabb felszíni formációi – a szabálytalan mare-foltok – eddigi legrészletesebb térképét.

Amikor 1971-ben az Apolló 15 felvételeit tanulmányozva a tudósok felfedezték a Hold felszínén az első ilyen felszíni alakzatot, arra gondoltak, hogy ezek a területek vulkanikus tevékenységből származnak, és néhány tízmillió évesek lehetnek. Ez a hipotézis azonban ellentmondana annak a jelenleg is érvényes elméletnek, amely szerint a Hold belseje mára lehűlt és megszilárdult, így vulkáni aktivitás nem várható a felszínén. Az ellentmondás feloldásához a kutatóknak először is látniuk kell, hogy van-e valamilyen szabályosság az egyébként változatos alakú foltok formájában és holdfelszíni elhelyezkedésében.

Az ELTE és a Cseh Tudományos Akadémia kutatói az elmúlt évek során elkészítették e titokzatos formációk eddigi legrészletesebb térképét. Munkájuk nyomán nemcsak a mare-foltok eredete tisztázódhat, de újabb információkhoz juthatunk a Hold fejlődésének történetéről is, sőt, az új térkép akár egy jövőbeli holdi leszállóhely kiválasztásában is segíthet.

„Bár a mare-foltok szinte kizárólag 3,5 milliárd éves vulkanikus lávaterületeken helyezkednek el, nagyon fiatalnak látszanak. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy felszínük újra és újra megújul olyan gázkitörések vagy a habszerű vulkáni anyag beomlása következtében, amelyek évmilliárdok óta ugyanazokon a helyeken történnek. Ha azonban kiderülne, hogy valóban fiatalok, az alapvetően megváltoztatná a Holdról mint geológiailag halott égitestről alkotott képünket. Éppen ezért kulcsfontosságúak e foltok a Hold evolúciójának megértéséhez” – magyarázza Hargitai Henrik, az Icarus folyóiratban publikált cikk ELTE-s szerzője.

© ELTE
A mare-folt csoportok egyik fő területe a lávával feltöltött, sötét holdtengerek (kék) egyikének peremvidékén. A szürke háttér a sűrűn kráterekkel borított felföldet jelöli, ami szabad szemmel is világosabbnak tűnik.

Az új térkép feltárta, hogy e szabálytalan foltok többnyire csoportokban alakulnak ki, és szabályos alakzatokat, például vonalakat vagy köröket hoznak létre más geológiai képződmények – lávával teli kráterek vagy tektonikus törések – mentén. Ez arra utal, hogy kialakulásuk a felszín alatti geológiához kapcsolódik, de többféle geológiai környezettípusban. Sok közülük a kráterek peremén helyezkedik el, ahol a lejtés és a potenciálisan vékony lávatakaró optimális környezetet biztosít ahhoz, hogy az omlási folyamatok újra induljanak. „Azt azonban továbbra sem tudjuk, hogy ezek a mintázatok egyszerre vagy hosszú idő alatt, apróbb lépésekben alakulnak-e ki” – teszi hozzá a geográfus.

A kutatók megoldást találtak arra a – további kutatásokat egyszerűsítő – gyakorlati problémára is, hogyan lehet a feltárt mare-foltokat elnevezni. Egyszerű betű- és számkombinációkat használó hierarchikus jelölési rendszert alakítottak ki, így e képződményeket egyértelműen be lehet azonosítani. „Ha majd űrhajósok vagy űrszondák leszállnak e szabálytalan foltok valamelyikénél, akkor a formációk valódi földrajzi nevet is kaphatnak” – mondja Hargitai Henrik, aki korábban a bolygófelszíni alakzatok nevezéktanával is foglalkozott.

„Hasznos lenne e képződményeket Hold körüli pályáról a felszín alá hatoló radarral tanulmányozni: ily módon megismerhetnénk az összetételüket, amiből következtethetnénk a korukra is. Ezért dolgoztunk tavaly a LUGO (Lunar Geology Orbiter) európai küldetéskoncepción. Azt reméljük, hogy egy ilyen küldetést a belátható jövőn belül útjára indíthatunk. Arra is számítunk, hogy a közvetlen mintavétellel értékes információkhoz juthatunk. A NASA a DIMPLE küldetést választotta ki, hogy leszálljon az egyik mare-foltra, és közvetlenül elemezze annak kőzetét – teszi hozzá Petr Brož, a Cseh Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetének munkatársa, a tanulmány társszerzője. A vizsgálat során azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy ha egy becsapódó űrszondát választunk kutatási módszernek, az nehogy elpusztítsa ezeket az egyedülálló geológiai képződményeket.”

A kutatás során készült térinformatikai adatbázis szabadon letölthető és felhasználható ezen és ezen a címen (ArcGIS és szoftverfüggetlen formátumokban).

Forrás: Eötvös Loránd Tudományegyetem


Elkalauzoljuk a hírek világában! További friss híreket talál a Kalauz.hu főoldalán! Kövesse a TechKalauz technológiai híreket és csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Kapcsolódó cikkek

Hogyan tervezd meg az ideális ereszcsatorna-rendszert?

Az épületek vízelvezetése gyakran csak akkor kap figyelmet, amikor problémák adódnak. A...

Miért elengedhetetlen otthonaink jó hőszigetelése?

Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap az otthonok, épületek hőszigetelése, hiszen...

Ipari LED világítás 2026-ban: hogyan javítja a hatékonyságot és csökkenti a költségeket?

Az ipari világítás ma már nem pusztán fényforrás, hanem stratégiai eszköz a...

Társ az AI-támogatott életmódban: a Samsung bemutatja ökoszisztémájának előnyeit a CES 2026-on

A Samsung bemutatta „Companion to AI Living” (Társ az AI-támogatott életmódban) jövőképét...